CAPRICCIO BÉRLET 4.

Haydn: Orfeusz és Euridiké – nyitány

Mozart: d-moll zongoraverseny (K. 466)

Haydn: 101. (D-dúr, „Óra”) szimfónia

Miskolci Szimfonikus Zenekar

zongora: Fejérvári Zoltán

vezényel: Dubóczky Gergely

Joseph Haydn (1732–1809) addigi pályája legnagyobb sikereit aratta két angliai tartózkodásakor (1791‒92, 1794‒95), és egyedül az opera műfaja nem hozott szerencsét számára brit földön. Különös címet viselő színpadi alkotása, A filozófus lelke, avagy Orfeusz és Euridiké, az első ottani út idején készült (1791), ám a londoni premier végül meghiúsult, s így a bemutatóra egészen a XX. század közepéig kellett várni (Firenze, 1951). Maga az operacselekmény hagyományos Orfeusz‒Euridiké-történet. A nyitány szonátaformában megírt tétel lassú bevezetővel; drámai hatású kezdetének (Largo) hangneme c-moll, majd a jóval terjedelmesebb – és immár felszabadult tónusú, játékos karakterű – gyors szakaszé (Presto) C-dúr.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) d-moll zongoraversenye (K. 466) 1785. február 11-én, Bécsben került bemutatásra a zeneszerző szólójával. Az opera mellett a zongoraverseny számított Mozart legfontosabb műfajának, ám mindössze kettő készült moll hangnemben az idetartozó alkotások közül (a ma hallható d-moll mellett a K. 491 jelzésű c-moll darab). A zeneszerző halála utáni évszázad során a d-moll zongoraverseny lett Mozart leggyakrabban hallható versenyműve, és a népszerűsége azóta is töretlen maradt. Kadenciát írt hozzá mások mellett L. v. Beethoven, Johannes Brahms, valamint Erkel Ferenc is (aki 80. születésnapi koncertjén ezt a darabot játszotta el). Tételei:

I. Allegro;

II. Romance;

III. Allegro assai.

A d-moll hangnemválasztás természetes párhuzamot kínál az olyan
Mozart-művek zenei világával, mint a későbbi Don Giovanni és a Requiem (vagy akár az olyan tétellel is, mint az Éj királynőjének bosszúáriája a
Varázsfuvolában). Drámai és szenvedélyes hangú zeneszerzői vallomás ez a zongoraverseny: komor, végzetszerű tónusa csak időnként tűnik tova a teljes folyamat során (így a nyitó expozíció F-dúrban fölfénylő melléktémájában, a lassútétel nagyobbik részében, majd a finálé lezárásakor is). A nyitó Allegro szerkezeti újdonsága, hogy a zenekari tételkezdet és a zongoraszólam belépésének anyaga eltér, ami a vészterhesen „hömpölygő” szimfonikus téma és a szólóhangszer későbbi panaszos, vigasztalan magánydallamának kontrasztjaként különösképp fölerősíti a drámai összhatást. A B-dúr kerethangnemű, A‒B‒A‒C‒A rondószerkezetű Románc kezdete intim tónusú éjjeli muzsika, melynek nyomán „vihar” típusú második középrész („C” epizód) bontakozik ki g-mollban – s e szakasz így ismét a teljes mű alaptulajdonságaira tekint vissza. Felfokozott drámai hevülettel robban be a zongorán a finálé kezdete az alaphangnemben. E szonátarondó formájú tétel súlya a nyitó Allegróéval vetekszik (a két saroktétel egyébként is több tekintetben rokona egymásnak), végül pedig felhőtlen hangú, D-dúr befejezést kap a darab.

A versenymű szólistája, Fejérvári Zoltán (*1986) ‒ a tavalyi évben Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett budapesti zongoraművész ‒ európai nagyvárosok rangos hangversenytermei mellett föllépett már a New York-i Carnegie Hall-ban, Montrealban, valamint Buenos Airesben is. Vezető fővárosi zenekarok gyakori művészpartnere, 2019-ben a Miskolci Szimfonikusok vendége is volt már. 

Joseph Haydn tizenkét utolsó szimfóniája (No. 93‒104.) londoni megbízásra keletkezett 1791‒95 között. A D-dúr hangnemű, 101. sorszámú darab ősbemutatója 1794. március 3-án zajlott le az angol fővárosban, hatalmas szakmai és közönségsikert aratva. „Óra” ragadványnevét lassútételének ketyegésre emlékeztető ritmikájáról kapta, s a tétel zongorakivonata már 1798-ben így látott nyomtatásban napvilágot. Négy tétele:

I. Adagio – Presto;

II. Andante;

III. Menuet. Allegretto – Trio;

IV. Finale. Vivace.

A szimfónia egészében véve jó kedélyű és harmonikus kisugárzású alkotás: „nem vet nagyobb érzelmi hullámokat, nem találunk benne tragikus elborulásokat, sem élesen szikrázó felvillanásokat. Végig derűs, bölcsen mosolygó, szelíd és békét hirdető” – írja a modern elemző Tóth Dénes. Haydn egyike volt az igazán eredeti humorú komponistáknak, s a humor társa lehet a derűs szellemesség is, amilyen épp az Andante már említett „ketyegése”. A mű egyébként is gazdag meglepetést tartogató pillanatokban: példaként ilyen az Andante közepének váratlan megtorpanása, majd hangnemváltása; a Menuet tétel Trio szakaszának hangvétele (stb.). Titokzatos és várakozásteljes, d-moll lassú bevezetőjét követően a kezdőtétel már vitalitással teli, játékos hangú gyors (Presto) szakasszal folytatódik. A G-dúr kerethangnemű Andante „ketyegő” ritmikája mellett briliáns hangszerelési ötleteivel is sziporkázik. Közepén ‒ hirtelen kitörésként ‒ rövid elborulást magával hozó, g-moll hangnemű közjáték kapott helyet. Kiapadhatatlan szellemesség nyilvánul meg a Menuet kezdőszakaszának markáns, táncos fordulataiban is (ugyanezt a zenei anyagot szintúgy fölhasználta Haydn a Flötenuhr-ra ‒ rugós meghajtású, fuvolahangot produkáló mechanikus szerkezet ‒ 1793-ben komponált, 29. számú darabjában). A Trio már stilizálatlanabbul népies, sőt könnyen tűnhet egy falusi zenekar paródiájának (akárcsak később Beethoven VI. szimfóniájának neves ütemei, ugyancsak a mű III. tételén belül). Lüktetésében kontratánc-emlékű a szonátarondó-finálé kezdőtémája. A tétel egésze virtuóz és mindvégig találékony: sokak szerint a legjobb Haydn-finálék egyike.

Dubóczky Gergely a Szegedi Szimfonikusok művészeti vezetője és zenekarunk immár sokadjára visszatérő vendége, akinek pályája szempontjából – saját bevallása szerint – meghatározó szerepet tölt be Joseph Haydn munkássága.

Sziklavári Károly

Flötenuhr-ra ‒ rugós meghajtású, fuvolahangot produkáló mechanikus szerkezet ‒ 1793-ben komponált, 29. számú darabjában). A Trio már stilizálatlanabbul népies, sőt könnyen tűnhet egy falusi zenekar paródiájának (akárcsak később Beethoven VI. szimfóniájának neves ütemei, ugyancsak a mű III. tételén belül). Lüktetésében kontratánc-emlékű a szonátarondó-finálé kezdőtémája. A tétel egésze virtuóz és mindvégig találékony: sokak szerint a legjobb Haydn-finálék egyike.

Dubóczky Gergely a Szegedi Szimfonikusok művészeti vezetője és zenekarunk immár sokadjára visszatérő vendége, akinek pályája szempontjából – saját bevallása szerint – meghatározó szerepet tölt be Joseph Haydn munkássága.

Sziklavári Károly