SZIMFONIKUS BÉRLET IV.

Műsor: 

Berlioz: Harold Itáliában – szimfónia

Szkrjabin: II. (c-moll) szimfónia, Op. 29

Vezényel: Török Levente

Mélyhegedű: Szűcs Máté

Hangversenyünk programjában a korai és kései romantika termésének különlegességei találkoznak.
Lobogó hajú ifjú zseni. Francia és Párizsban él, a város pedig az európai szellemi élet központja az 1830-as évtizedben, melynek szabad levegője új irodalmat, új festészetet, új zeneművészetet hív életre a romantika „reggelén”.

Első szimfóniájának címét a „Fantasztikus” jelzővel látja el Hector Berlioz – a huszonhét esztendős komponista nevét sokan megtanulják a mű 1830. évi bemutatóját követően.

Második szimfóniájának (1834) hallgatóságát Itáliatájaira röpíti el, Lord Byron költői elbeszélése – a Harold lovag – nyomán, de összekapcsolva az irodalmi hatást saját úti élményeivel. A lelki fájdalmaktól gyötört hőssel tartva bejárjuk a félsziget hegyvidékeit, miközben áhítattal csodáljuk meg a tovalépdelő zarándokok esti énekét, elvarázsolódunk a pompás szerenád hangjaitól, melyet kedvesének ad egy hegyilakó; majd a végállomás:
rablóbarlang, vad mulatsággal. Berlioz új művészi önportréja zenetörténeti úttörés lett egyben: szólóbrácsát alkalmazva ötvözte a szimfónia és versenymű műfaját a komponista, a szólót eredetileg Paganininek szánva.

Decemberi estünkön Szűcs Máté lesz annak tolmácsolója, aki hét éven át volt a Berlini Filharmonikusok szólóbrácsása, és jelenleg a Genfi Zeneakadémia professzora.

Alekszandr Szkrjabin II. szimfóniája (1901) emelkedett hangú, választékos nyelvezetű alkotás, megfűszerezve a műzenei természetpoézis legszebb hagyományaival: a középtétel „édenkerti” csalogányéneke még Európa madárhang-megidézésekben gazdag, több évszázadnyi szimfóniatermésén belül is páratlan.

A Németországban élő Török Levente az év elején mutatkozott be a miskolci, majd a budapesti közönség előtt Zenekarunk élén, mindkét alkalommal nagy sikerrel.